Chronicles of Narnia:The Eternal Life
part 2.
A feszült, ideges tekintetek hirtelen meglepődött arcra változtak át, amint megpillantották a bokorban motoszkáló személyt. Aki nem más volt, mint egy jó barátjuk, a bölcs borz. Kisántikált a növényzetből, és lassan odasétált az előbb még megriadt személyekhez. Látszott rajta, hogy sok év telt el azóta, mióta Peter-ék itt jártak. Ugyanis, drága borz úr szőrzete eléggé kihullott és megtépázott volt, szemei kezdtek üvegesedni, karmai már nem igen voltak és lassú mozgása is erre utalt. Viszont arca még mindig ugyan úgy ragyogott, mint legutóbb. Mosollyal üdvözölte rég nem látott barátait.
-Mit kerestek itt?..-tette fel rögtön a kérdést.-Segíteni jöttünk, Caspian szólt hozzánk..bajban van igaz?
-Nem csak ő van bajban kicsi Lucy.. Egész Narnia.. Új világot akarnak létre hozni..
-Megint el akarják pusztítani a narniaiakat?-esett kétségbe Lucy.
-Nem.. Kihallgatják őket.. Keresnek valamit..pontosabban valakiket.. Titeket keresnek és úgy gondolják, a narniaiak majd elmondják nekik, hogy hol vagytok.. Nem annyira jó dolog, hogy pont ilyenkor jöttetek.. Bajba fogtok így kerülni.. Ugyanis kiakarnak titeket végezni.. Mivel az új uralkodónk szerint nem ti vagytok törvényesen az első uralkodók Narniába, ti csak becsaptátok a népet és ezért a bűnért, halál büntetést szabtak ki rátok.. Menjetek haza.. meneküljetek..
-Tudod, hogy nem mehetünk csak úgy haza.. És Caspiánon segítenünk kell!
-Majd mi segítünk rajta... Menjetek.. -fordult meg a borz.
-Mi történt veled, amitől ilyen lettél? Miért szegültél ellenünk? Miért nem hagyod, hogy tegyük azt, amit tennünk kell?
-Tudod..kicsi lány.. csak a borzalmasan nagy bajoknál vagytok itt.. most megint eljöttetek.. de egész évben.. sőt.. tavaly is.. és azelőtt is.. háborúk voltak.. persze Caspian király mindegyiket le tudta verni, de a nyomorúságot még sem tudta mindenhol megfékezni.. ilyenkor hol voltatok?
-Senki nem hívott minket.. mi nem tehetünk róla..-szontyolodott el Lucy.
-Már megtanultunk nélkületek kilábalni a bajból..Viszlát!
-Most itt vagyunk.. Mint ahogy mondtad... a nagy bajoknál mindig itt teremtünk, nem hiába, mert segítségre szorultatok.. biztos ment volna egyedül is, de így sokkal könnyebb volt.. Ha most megint itt vagyunk, akkor tuti nagy a probléma.. szóval a felállás az, hogy itt maradunk és segítünk.. Meséld el, hogy jutunk be a várva anélkül, hogy elfognának minket és téma itt lezárva!-emelte fel hangját Peter.
-Hm.. Még mindig az vagy aki régen.. Peter nagy király, a Fenséges.. -mosolyodott el.
-Jó-jó én is itt vagyok! De már megszoktam.. nem kell erre semmit mondani.. Viszont az idő csak múlik.. csináljuk azt a tervet és tegyük amit kell!-szólt közbe Edmund.
A tervet homokba rajzolva egy faág segítségével rajzolták meg. Nem telt el fél óra és már kész volt a terv, aminek volt egy B része is, ha az eredeti ötlet nem sikerülne a legjobban.
Úgy tervezték, hogy a vár déli pontján hatolnak be, ugyanis az a szakasz, nem annyira védett, mint a többi.. Viszont innen messze van, a fogda és az uralkodó szobája is. Sokat kell menniük a várban, amit akkor tudnak megtenni, mikor őrség váltás van, ami nem sokára megkezdődik. Az idő csak halad és gyorsnak kell lenniük.
-Halkabban Edmund!-szólt rá, ordítását visszatartva Peter. testvérére, ki egy sziklában megbukva bukfencezett előre.
-Szerinted szándékosan akarnám összetörni magam?
-Ki tudja..
-Hagyjátok abba.. Menjünk..!-vágta félbe a testvéri vitát a borz.
-Az őrök mozgásba vannak.. Indulhatunk!-mondta Peter,miközben a várból jövő árnyékokat tanulmányozta.
A várba behatolva, osontak végig a fal mentén a legnagyobb csöndben. Mivel borz barátjuk nem volt eléggé gyors így ő kint őrködött, bármivel semmiféle jelet nem beszéltek meg, így nem lehetett tudni, hogy honnan fogják tudni Peter-ék, hogy mikor van baj.
Edmund a falra felrakott kardokhoz nyúlt.
-Mit csinálsz? Ha hozzájuk nyúlsz azoknak nagy a hangjuk!
-Feltűnt Peter, hogy semmi fegyverünk, de még pajzsunk sincs?! Mégis hogy akarsz így végig haladni?
-Igazad van.. vedd le őket, gyorsan!
Lekapta őket a helyükről, elosztották őket egymás között és tovább haladtak.
-Lefelé van a fogda Lucy te mész oda..ha baj van.. sikíts! Mi meg Edmunddal elmegyünk az uralkodóhoz, van egy olyan sejtésem, hogy Caspian a társaságában van.
-Értettem.-mondta Lucy, és ezzel külön váltak utaik.
Lucy elindult lefelé a lépcsőn, míg a többiek tovább mentek a folyóson.
-Tudod egyáltalán merre kell menni?-kérdezte meg Edmund.
-Persze.. ugyan ott lesz, ahol évekkel ezelőtt.
-És ha nem?
-Akkor majd kitalálok gyorsan valamit..
-Sejtettem, hogy ezt kapom válaszul.-sóhajtott a fekete hajú srác.
-Css! Hangokat hallok..
A folyosó végére érve Peter teljesen a falhoz simult és kicsit kidugva fejét, megnézte a másik folyosót. Ahol dísz ruhába öltözött embereket vehetett észre. Biztosan az uralkodó tanácsosai. Fejét visszahúzva kezdett el azon gondolkozni, hogy most hogy is menjenek tovább..
-Mi az?
-Akadályba ütköztünk.. de mindjárt megoldom..
Edmund elhallgatott egy pillanat, majd sóhajtott egyet és kilépett a sarokról, Peter felkészült a lebukásra és készen állt a futásra is. Azonban testvére önbizalommal teli mosolyát vette észre. Kinézett ő is a sarokról és észre vette, hogy az teljesen üres.
-Nem hallottad az előbb? Becsukódott az ajtó, biztos bementek!-válaszolta önelégült fejjel.
-Edmund.. halkabban!
-Te is hallottad ezeket a hangokat Barney?..-kukucskált ki az ajtóból az egyik tanácsos.
-Biztos az őrök beszélgetnek csak..-válaszolt bentről a másik.
Peter, befogva Edmund száját, húzta be maga mellé fivérét, miközben azt suttogta, hogy 'Nem vagy normális!'
-Már elcsendesültek.. menjünk.. mindjárt megjelennek az őrök..
Indultak neki az új résznek, miközben most már az ajtókat is figyelték. Érezték már közel járnak a célhoz.
-Nézd Pet', ez az az ajtó nem?-mutatott rá egy nagy mahagóni fából készült ajtóra, ami kétszárnyas volt és aranyozott szegénnyel díszítették.
-Ez lesz az!
-És hogy megyünk be, csak úgy betörünk és azt mondjuk, hogy kérjük Caspiant?-gúnyolódott Edmund.
-Beosonunk..
-Most komolyan ez a terved?
-Igen..-azzal odalopózott az ajtóhoz, lehajolt és benézett a kulcslyukon.
Ágyon ülő Caspian királyt vette észre, megörülve ennek, nem is nézelődött tovább.
-Mit láttál?
-Bent van Caspian!
-Igen és? Hogy akarsz bejutni.. ez még mindig nincs meg..
-Zajt csinálsz.. Mikor kilépnek az ajtón.. leütöm azt aki kinéz és berontunk..
-És ha katonákkal van teli a szoba?
-Leverjük őket!
-Neked is ártottak az évek... sokkal önfejűbb lettél a legutóbb óta..!-állapította meg Edmund, miközben testvérét méregette.
-Akkor mond jobbat.. !
-Miért kéne jobbat mondanom?
-Mert az enyém nem tetszett neked!
-Veszekedést hallani kintről, nem de?
A nagy fa ajtó kilincse lement, az ajtó nyitódott és máris ott állt egy ember a küszöbön. A fiúk egymással veszekedve, tétlenül álltak az ajtótól nem messze.
-Peter..Edmund?? Ti mit kerestek itt?-lépett szintén az ajtóba Caspian.
-Érted jöttünk..
-Tudjátok, hogy hiba volt a kastélyba jönni, mert végetek lesz?
-Tudjuk..
-Akkor ne álljatok már a folyosón gyertek be!-szólalt meg az idegen férfi.
Nem kellett kétszer mondani a kit vendég már is bent volt a szobában.
-Te nem vagy fogságba?
-Nem.. vagyis de.. Mármint képletesen igen és nem léphetek ki innen szóval, de fogságban vagyok.
-Mi történt pontosan?
-Letaszítottak a trónomról és új uralkodott helyeztek rá, ki új rendeleteket hozz be, amihez én is szükséges vagyok..
-Új uralkodó? Ki az?
-Caspian!!-csendült fel kintről egy hang..-Caspian! Mindjárt vacsora idő.. remélem készen vagy már!
-Ne-nem!
Caspian próbálta elmutogatni, hogy bújjanak el, de nem ment nagy sikerrel, ugyanis a váratlanul jött személy, már bent is volt a szobában.
-Ca..-az arcáról messziről leolvasható volt, mennyire meg van lepődve és azt sem tudja hirtelen mit tegyen..
-Uralkodonk.. jól gondolja kik ők..
-Ő az uralkodó?-csendült fel a kérdés egyszerre a két fiú szájából.
Ugyanis előttük egy szőke hajú, élénk kék szemű, vidám, mosolygós arcú, fiatal lány állt.
Még egyszer végig nézve, báli ruhát viselt és a korona ott díszelgett a fején.
Fiúk felkészülve a legrosszabbra a B terven kezdtek el gondolkozni.
A lány becsukta maga után az ajtót, elvette az asztalról a kulcsot és bezárta.
-Nem lehetnek itt.. ha a bátyám megtudja végük!-nézett szúrós szemmel Caspianra.
-Tudom jól.. ki kell őket juttatnunk!
-Még is, hogy gondoltad ezt!?
-Mi is bele szólhatnánk... mert ugyanis nem értjük ezt az egészet..-szólalt meg Peter.
Világos, tenger kék szemek néztek rá, végig mérték, majd a szempár átugrott Edmundra, végig mérte őt is.. sokkal jobban, mint Petert.
A lány szemei összetalálkoztak a fiú szemeivel. Hirtelen elkapva tekintetét, újra Caspianra nézett.
-A bátyám bármelyik..
-Delia!..Utálom, mikor a vacsorát nem vagy képes időben elkezdeni..Miért zártad be az ajtót..? Caspian..! Delia..! Nyissátok ki! Mégis mit csináltok odabent..!-a nyugodt kopogásokat lassan felváltotta az őrült dörömbölés..
Bent az izgalom egyre jobban fokozódott, most aztán tényleg nem volt semmi menekülési út vonal vagy terv.. A társaság tagjai összenéztek, majd újra az ajtóra pillantottak, aminek már csak pár pillanat kell és betörik, ugyanis már most lehetett résnyire látni a dühöngő nagy testvért...Nagy nyikkanással... már az ajtó nem volt se zárva, se csukva és a nemvárt vendég már teljes mértékben láthatóvá vált..
Folytatjuk
